2020. május 20. 19:27 - Ghoulette

,,Ne húzzunk fel még egy falat?"

Tapasztalataim az egyetemi távoktatásról

Az egyetemek voltak az elsők, amik bezártak. Az enyém az elsők között. Egyik nap kihirdették, másnap már nem kellett bemennie senkinek. Szorongással vegyes lelkesedéssel vártam a távoktatás kezdetét, ilyenben azelőtt nem volt részem. 1 hét előrehozott tavaszi szünet után bele is vágtunk. Az első kb. 2 hét volt döcögős, de miután beállt egy rendszerbe a dolog, egész jó lett, tényleg élveztem.

A tanárainkon is érezni lehetett a lelkesedést (és kicsit azt is, hogy nekik is hiányoznak a régi, megszokott órai keretek, meg talán mi is), és kreatív megoldásokat találtak ki a tananyag leadására. Mindenki más felületet talált szimpatikusnak, amit nemcsak nekik, de sokszor nekünk is meg kellett tanulni. Az órák többsége rövidebb volt így, viszont sokkal többet foglalkoztam a tananyaggal. Az 1 órás hangfelvételt nem 1 óra kijegyzetelni, ha normális jegyzetet akar az ember. Volt, ahol megváltozott a követelmény, az másfajta felkészülést kívánt. Többet forgattam a kötelező olvasmányokat is, hiszen most inkább azokra épülnek a vizsgakérdések is.

99059004_541723816514609_5003478905173049344_n.jpg

(Kézzel jegyzetelős típus vagyok. Laptopról utálok tanulni.)

Nagyobb odafigyelést igényelt ez a helyzet, mint egy átlagos félévben. A csapból is az folyt, hogy alakíts ki napirendet, a napirend fontos, stb. Nos, az az igazság, hogy nekem ez nemigazán működött. Próbáltam kialakítani egyet, de sorra rúgtam fel minden keretemet. Igazán hatákony akkor voltam, amikor azt csináltam, amihez kedvem volt: egyik nap jegyzeteltem diasort, hangfelvételt, másik nap foglalkoztam kicsit a kötelezőkkel, harmadik nap meg nem csináltam semmi produktívat. Na persze, amit már nem nagyon tudtam tolni, annak nekiestem. :)

Ha a napirend nem is jött be, szervezni és priorizálni a feladataimat muszáj volt. Ebben egy kis tervező, színes tűfilcek, szövegkiemelők és ipari mennyiségű post-it volt a segítségemre. Reggeli és egy kis játék után végignéztem a tervezőt és a falon lógó cetliket, mivel hogyan állok. A pontos vezetés elengedhetetlen volt számomra, hogy semmi ne maradjon ki. Csúcsidőben 22 post-it lógott a falamon a órarendemen kívül. Nem viccelek. A barátom viccesen meg is kérdezte, ne húzzunk-e fel egy újabb falat, hogy elférjek. Az egyik legédesebb érzés lett az, amikor egy feladatom végeztével összetéphettem a kis cetliket és minél több mindennel haladtam, annál kevesebb lett. Adott egy extra löketet és jókedvet, láttam, hogy igenis haladok a feladataimmal.

98605334_1163116157354602_4723165966224064512_n.jpg(A legjobb barátaim a távoktatás alatt. És isten áldja a mekis házhozszállítást!)

Tök szuper ez a távoktatós dolog, de bevallom, néha hiányzik az, hogy bemenjek az egyetemre. Már maga a készülődés is hiányzik (nem, a BKV-zás nemigazán): hogy kiválasszam a megfelelő outfitemet (most csak lekapok egy pólót és egy melegítőt a ruhaszárítóról, nem izgulom túl), pakoljak nasit, vizet, elrakjam a füzeteimet és némi olvasnivalót, ha unatkoznék. Hiányzik az, hogy 2 óra között leüljek a campus fái alá olvasni. Hiányolom a nyüzsgést, az órák előtti, néha alatti beszélgetéseket, hiányoznak a többiek is, mégha nagyon szoros barátságaim nincsenek is. 

3. napja tart a vizsgaidőszak, már egy online vizsgán és 2 beadandón túl vagyok, van 2 már meglévő jegyem is. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a továbbiakban a helyzet és vajon visszatérhetünk-e szeptemberben az iskola falai közé.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://masfelmeter.blog.hu/api/trackback/id/tr715709802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.